Lánczi András: Van itt egy magát politikusnak tekintő fiatalember, aki nem veszi észre, hogy puszta eszköznek használják

Mindenki panaszkodik, hogy neki miért (majdnem!) elviselhetetlenül nehéz. Gyurcsány Ferencnek tényleg az lett.

Közben itt vannak – hál’ Istennek – azon honfitársaink, akik saját erejükből, vállalkozásból, szorgalomból tartják fenn önmagukat és még sok más embert, akikkel együtt dolgoznak, akiket alkalmaznak, végső soron az államot. Őket a gazdasági szabályozások, az adózás mikéntje, a családpolitika – mert számukra az az egyik legfontosabb – meg a kenyér ára érdekli.

Mindkettőt alkalmazhatja a kormányon lévő és az oda igyekvő is. Közhely? Akkor csavarjunk egyet az intellektuális potméteren. A „cirkusz kell” azt jelenti, kellenek celebek, akik a porondon figurákat mutatnak be. Van, aki az állítólagos szépségével, van, aki az állítólagos gazdagságával, van, aki az állítólagos jól informáltságával akar kitűnni, hogy kirobbanó médiafigyelmet kössön le. A celeb lényege önmaga mutogatása bármilyen pózban és megítélésben.

S ennek a lényege, hogy a politikai celeb el tudja játszani, hogy ő az állam. Vagyis mindannyiunk legfőbb képviselője, vagy képes volna az lenni.

Amióta az állam bizonyos individuumok kizárólagos vadászterületévé vált – legyenek ideológusok, mint a kommunista Lukács György, vagy üzletemberek, mint Soros György vagy akár Donald Trump –, azóta fuldoklik a ki tudja mekkora teher alatt. A modern állam valódi szörnnyé vált, hatalmas lény, amely hatalmas mértékű újraelosztást végez, ezért amit csak tud, bürokratizál. A csúcspéldánya a kommunista állam volt, amely államosított, azaz lopott vagyonból dolgozott. 

Paradox módon az államot ma is eleve rosszhiszemű haszonélvezőnek tekintik, de mindenki azt akarja megkaparintani.

Az a politikai celeb, aki jobb akar lenni egy már sikeres celebnél, ezért utánozza őt, csak rosszabb lehet a meglévőnél. Ha más akarna lenni, mint a meglévő, akkor volna esélye, hogy jobb legyen, de azzal meg nagy kockázatot vállalna – lehet, hogy veszít. Ezért inkább utánozza őt, amit persze tagad. Marad a virtuális világ, ahol bármi elfér, bárki hozzáférhet, és mindenben kompetensnek mutathatja magát. Ha van gazdasági lufi, akkor még inkább van politikai lufi, amely bármikor kidurranhat. Mert ugyan minden a kommunikáció, de csak logikailag nézve,

De mi van akkor, ha ez a mag a gyűlölet magja? Mind valóságosan, mind virtuálisan. Ezzel szemben a válasz? „De hiszen te sem vagy különb, te az vagy, ami mi vagyunk! Ha mi rosszak vagyunk, akkor te is rossz vagy!” Sokan persze azt hiszik, hogy aki olyan volt, mint ők, az csak a hitelességét növeli, ha most mást akar, mint ők. Virtuális hitelességet és államot épít. Minden virtuális térben azt harsogja, hogy ő a jó, a fennálló a rossz.

Egy politikai celeb akkor jobb, mint a másik, ha nemcsak a virtuális, de a valóságos teret is uralja. Ami kézzelfogható, az hihetőbb, mint ami virtuális. A hitelesség meg olyan dolog, amit kizárólag hiteles gondolatokkal és tettekkel lehet elérni. 

Kleine Fische, gute Fische – na ez az, amit kinevetnek a nagyravágyó kezdők. Gyurcsány Ferenc ma már ezt is tudja, a fiatal­ember még nem.  

A szerző filozófus

***

(Nyitókép: )